Nem tudom

nem tudom Gyakran szoktam azt mondani vagy válaszolni, hogy nem tudom. Egyszerűen azért, mert tényleg nem tudom a választ. A kérdésre. Le a kalappal azok előtt, akik bármilyen kérdésre is tudnak felelni. Én sokszor nem tudok. Hogy ez miért alakult így? Nem tudom. Már gyerekkoromban sem tudtam sokszor elfogadható és határozott választ adni, és ezzel néha az… Tovább »

A démonok miért éjszaka aktívak?

démonok A démonok miért éjszaka aktívak? Egyáltalán miért aktívak? Vagy miért nem nappal azok? Napközben több erőm lenne szembeszállni velük. Éjszaka van. A sötétben nem látom, csak érzem a jelenlétét, mérhetetlen súlyával rátelepszik a testemre. Zavar, ahogy a szemembe néz. Nem látom, de farkasszemet nézünk egymással. A szobában csend van, kérdései mégis a fejemben visszhangoznak. És… Tovább »

Az irodalom meg én

az irodalom meg én Amikor a magyar irodalom és nyelvtan tanárunk felállította az osztályt, majd nyílegyenes testtartással, modoros artikulálással és erőltetett gesztikulálással ismételtette velünk a mély magánhangzókat (á-a-o-u-o-a-á) – illetve valószínűleg a magasakat is, csak valahogy inkább ment mélyre az, ami mély -, biztosan tudtam, hogy nekem semmi közöm nincs és nem is lesz az irodalomhoz meg a nyelvtanhoz…. Tovább »

Valami lesz

valami lesz Valami lesz! Mondják a nagyokosok azzal a céllal, hogy megnyugtassák azokat a társaikat, akik félnek a jövőtől. És általában azt is hozzáteszik, hogy hiszen olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. De én ettől egy cseppet sem leszek nyugodtabb. Persze, hogy lesz valami. Eléggé alapvető szokása ez a világnak, legalábbis azóta, amióta világ… Tovább »

Egy perc, és kész vagyok!

Néha amikor azt mondom, hogy egy perc, és kész vagyok, akkor nem a hivatalos, hatvan másodpercből álló egy percre gondolok, hanem az edzőm stopperórája szerinti egy percre. Mert az egy különösen elnyújtott, végtelennek tűnő egy perc, amelynek a végén minimum úgy érzem, hogy összeesem, de leginkább azt, hogy menten kipurcanok. Márpedig egy hivatalosnak számító egy… Tovább »

Halszag

halszag Hallottam, ahogy a konyhában matat, nyílt a kamraajtó. Konzervhalat bontott, a büdös halszag végigkígyózott az egész lakáson. Bejöttek a szobába – ő a tányérral, a tányéron szétterülő hallal és a kígyózó halszaggal -, bennem akkor már fortyogott a düh. Puszit akart nyomni az arcomra, de elhúztam a fejem, hogy már így sem bírom. A halszagot…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!