Paraván

A klasszikusok meg a kortársak

klasszikus és kortárs Nincs semmi dolgom azzal, aki azt mondja, hogy „a klasszikusokban legalább megbízhatunk.” Mármint a klasszikus irodalomban. Szóval nekem nincs semmi dolgom azzal, aki ilyet mond. Közelebbi, értékes, jelentős és lényeges dolgom mindenesetre nincs. Mert milyen (pontosabban: milyennek tűnik a számomra) az az ember, akinek ez a sablonmondat hagyja el a száját? Ha nagyon dölyfös lennék,… Tovább »

Az irodalom meg én

az irodalom meg én Amikor a magyar irodalom és nyelvtan tanárunk felállította az osztályt, majd nyílegyenes testtartással, modoros artikulálással és erőltetett gesztikulálással ismételtette velünk a mély magánhangzókat (á-a-o-u-o-a-á) – illetve valószínűleg a magasakat is, csak valahogy inkább ment mélyre az, ami mély -, biztosan tudtam, hogy nekem semmi közöm nincs és nem is lesz az irodalomhoz meg a nyelvtanhoz…. Tovább »

Egy különleges kortárs román író meg ahogy ő a nőket látja

Mircea Cărtărescu a román kortárs irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja. Bevallom, sokáig nem tudtam róla, de a román kortárs (és nem kortárs) irodalom felfedezése közeli jövőbeli céljaim közé tartozik, amiben Cărtărescu tökéletes, merész és izgalmas kezdésnek bizonyult. Akkor találkoztam vele először, amikor egy jól eltalált karácsonyi ajándékként kezembe vettem a Káprázat című trilógiájának mintegy… Tovább »

Kurta, frappáns idézetek íróktól

Van úgy, hogy olvasás közben egy egyszerű mondatra, vagy néhány röpke mondatból álló gondolatra is felkapom a fejem. Mert viccesek, mert egyszerűek, vagy nem is annyira egyszerűek, esetleg meglepőek, megdöbbentőek, némelyikük megmosolyogtat, némelyikük elgondolkodtat. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhányat kortárs és más huszadik századi íróktól, amelyekkel az elmúlt évek során találkoztam.   1. “Ez magának kebel?!… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!