Az irodalom meg én

Amikor a magyar irodalom és nyelvtan tanárunk felállította az osztályt, majd nyílegyenes testtartással, modoros artikulálással és erőltetett gesztikulálással ismételtette velünk a mély magánhangzókat (á-a-o-u-o-a-á) – illetve valószínűleg a magasakat is, csak valahogy inkább ment mélyre az, ami mély -, biztosan tudtam, hogy nekem semmi közöm nincs és nem is lesz az irodalomhoz meg a nyelvtanhoz. Aztán később valamiért az irodalom döntött úgy, hogy köze lesz hozzám, s én ezt a felkínált közt érdeklődve fogadtam el. Igaz, az irodalomhoz és talán általa egy kicsit a nyelvtanhoz fűződő kapcsolatom nem tudásalapú és egyáltalán nem szakmai. Kapcsolatunk leginkább életfogytig tartó szeretetre, néha szenvedélyre alapozott izgalommal, megfigyeléssel és játékossággal definiálható.

 

az irodalom meg én

 

kép: saját

Save

További konokságok és liliségek (gondolatok, zenék, képek, versek, idézetek, további bejegyzések...) találhatók a blog Facebook oldalán. Ha van kedved, kukkants be, és/vagy csatlakozz. Néha pedig instáskodom is egy kicsit.

Figyelmeztetés: néha eléggé elgurul... a minden. A gyógyszer marad, de én inkább a minden után gurulok.

Save

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!