Tehermentesítés

Az okostelefon sem bír el mindent. Bár nem figyelmeztet, én pedig folyamatosan erősítek, a kezem (és vele együtt én is) mégis érzi, hogy egyre nagyobb teher süpped bele. Nem súly, hanem teher, és a tehernek meg sem kottyan egy viszonylag edzett kar.

Telítődik az okos tárhely. Egyre többet kattintgatok mostanában, amit az okostelefon nem tud mire vélni. Sokáig letojtam a kameráját, de úgy tűnik, ahogy egyre inkább és egyre gyorsabban telik az idő, úgy próbálok egyre több mindent megörökíteni. Csakhogy az egyre több mindent elbírni is egyre nehezebb. Nekem is, a telefonnak is.

Így hát kénytelen vagyok szelektálni.

 

download-compressor

 

Régebben eszembe sem jutott szelfiket készíteni, a gondolatától is émelyegtem, most meg nem tudom, bőgjek vagy röhögjek a suta próbálkozásaimon.

Töröl. Töröl. Töröl.

Ez mondjuk elmegy, maradhat.

Ez meg autóban készült. Elegáns ing, és még rúzs is feszít az ajkamon. Nem is tudom, én vagyok-e egyáltalán. Mindegy, bárki is az, maradhat. Legalább néha figyelmezteti megtartott (vagy inkább megtűrt) szelfitársait, na meg engem, hogy így is lehetne ezt. Gyakrabban. Rúzs, csinos ing, autós szelfi? Nem, ez nekem nem menne gyakrabban. A sok mesterkélt szelfi torzítaná az énképemet. A torz énkép pedig nem jó. Abból mindig nagy bajok szoktak lenni. Tapasztalatból mondom. Szóval rúzsos, csinos inges, autós szelfiből bőven elég lesz ez az egy is. Énképek (képek, amelyeken én – is – vagyok) kipipálva. Mindig velük a legnehezebb. Az énkép nem egy egyszerű cucc.

Végre valami más. Természet, színes fák, kék ég, kék ég felhőkkel, épületek, városképek, életképek.

Ezt törlöm, az maradhat. Ezt balra forgatom, azt meg inkább jobbra. Erre filtert húzok, azt egy kicsit élénkítem. Ez önmagában túl sok, de egy kollázsba még beleférhet.

Jó móka. Nem is annyira hosszú idő alatt rendbe tenni az egészet. Törölni azt, amelyik nem tetszik vagy javítani azon, amelyiken érdemes. Forgatni, retusálni, színekkel, hangulatokkal variálni.

Valaki valami egészen hasonlót játszhat velem odafentről. A sorsom számára olyan, mint számomra a fotókkal való szöszölés. Néha néhány részletet kiradíroz az életemből, olyat, amiről korábban azt gondolta, hogy belefér, de aztán megváltozik a véleménye, és máris törli. Olykor néhány hirtelen kitalált, váratlan részletet hozzátold. Néha élénkebb színeket használ, máskor meg sötétebbeket. Retusálgat, ha épp kedve szottyan, de elég ritkán szokott kedve szottyanni ilyesmihez. Forgatgat (olyankor szoktam szédülni), és meglehetősen gyakran cseréli a szűrőket. Ezt különösen élvezi (vagyis ehhez szokott kedve szottyanni), én meg ennek köszönhetem a hangulatingadozásaimat.

Elhiszem, hogy jó móka ez számára, mert én is nagyon szeretek bíbelődni a képekkel. A baj csak az, hogy én nem vagyok mindenható, hatalmam csak fotókra terjed ki, nem sorsokra. Igaz, a képek szuper dolgok, mégis csupán lenyomatok, nem konzerválják az időt, bármennyire is szeretném, még akkor sem, ha csak gyűlnek és gyűlnek.

Na mindegy. A lényeg, hogy az okostelefon újra pehelykönnyű – és ezáltal egy kicsit az én lelkem is, bár ez inkább csak illúzió -, így megint lehet szabadon és eszeveszetten kattintgatni. Kényszeresen. Görcsösen. Mókából. Valamilyen célból. Csak úgy. Vagy hogy egyszerűen képben legyek. Vagy hogy mindenhatót játszva bekeretezzem az időt, abban reménykedve, hogy az soha többé nem szabadulhat ki a keretből.

 

foto2-compressor

 

képek forrása

Save

További konokságok és liliségek (gondolatok, zenék, képek, versek, idézetek, további bejegyzések...) találhatók a blog Facebook oldalán. Ha van kedved, kukkants be, és/vagy csatlakozz. Néha pedig instáskodom is egy kicsit.

Figyelmeztetés: néha eléggé elgurul... a minden. A gyógyszer marad, de én inkább a minden után gurulok.

Save

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!