Paraván

Egy varázslatos magyar filmről

varázslatos magyar film (A bejegyzés spoilert is tartalmaz.) A filmmel kapcsolatos gondolataim: Hibát követek el, mert írni próbálok róla, és erről a filmről nem szabadna írni. Ezt a filmet csak megnézni szabadna. Utána pedig sokáig csendben maradni, majd mélyen egymás szemébe nézni. A világ gyakorlatilag csak közhelyes témákból áll. A varázslat az, amikor valaki/ egy alkotás képes valamit… Tovább »

Az író meg a szövegei

írás és szöveg – És kik az olvasóid? – Olvasóim? Nekem nincsenek olvasóim. – De hát író vagy, nem az a célod, hogy olvasóid legyenek? – Nem, én nem akarom, hogy olvasóim legyenek. – Hát akkor mit akarsz? – Azt, hogy az általam írt szövegeket olvassák. – Hát az ugyanaz, nem? – Nem. Vagyok én meg vannak a… Tovább »

Erőtlen hang

erőtlen hang Erőtlen hangodat hallom a telefonban, a fáradtság tompítja a tartalmat, de az amúgy sem fontos, mert tulajdonképpen nem is nagyon van. Mármint tartalom a szavaidban és a szavaimban. Azok többnyire már üresek, a tartalom már régóta másban bújik meg: hangsúlyokban, rezzenésekben, mozdulatokban, pillantásokban, sóhajokban, levegővételekben és levegő-visszatartásokban. Mindezekben ott van az egyre tartalmasabb és emészthetetlenebb… Tovább »

Az irodalom meg én

az irodalom meg én Amikor a magyar irodalom és nyelvtan tanárunk felállította az osztályt, majd nyílegyenes testtartással, modoros artikulálással és erőltetett gesztikulálással ismételtette velünk a mély magánhangzókat (á-a-o-u-o-a-á) – illetve valószínűleg a magasakat is, csak valahogy inkább ment mélyre az, ami mély -, biztosan tudtam, hogy nekem semmi közöm nincs és nem is lesz az irodalomhoz meg a nyelvtanhoz…. Tovább »

Tehermentesítés

Az okostelefon sem bír el mindent. Bár nem figyelmeztet, én pedig folyamatosan erősítek, a kezem (és vele együtt én is) mégis érzi, hogy egyre nagyobb teher süpped bele. Nem súly, hanem teher, és a tehernek meg sem kottyan egy viszonylag edzett kar. Telítődik az okos tárhely. Egyre többet kattintgatok mostanában, amit az okostelefon nem tud… Tovább »

Egy kis szifonozás

szifon Gyerekkoromban mindig te ébresztettél ezen a napon. Nem is tudom, hogy kopogtattál-e vagy csak úgy szimplán benyitottál. Inkább az utóbbi lehetett, hiszen akinek egy szódásszifonnal vannak céljai, az nem udvariaskodik. Márpedig te egyszer csak ott toporogtál egy szódásszifonnal (a krém színű szódásszifonunkkal) az ágyam előtt, miközben az „Én kis kertészlegény vagyok”- ot szavaltad széles mosollyal… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!