Adventi meséink: Mézeskalács, pulyka, puncs

Én meg a gasztro?

Hát izé.

Még sosem írtam gasztro bejegyzést, de még csak kajával kapcsolatosat sem, legalábbis olyat, aminek valamilyen étel a központi témája. Legalábbis nem rémlik, hogy írtam volna. Igaz, a forró csokiról nem is olyan rég született bejegyzés.

 

legyen a fa alatt

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoport karácsonyi játéka

 

Szóval az úgy van, hogy sokáig az evéshez fűződő viszonyom is elég necces volt. Azt hittem, az evés egy kötelező valami. Valami, ami szükséges az életben maradáshoz. Hogy az ételeket élvezettel is lehet fogyasztani, a különféle ízeket igazán megízlelni és megérezni, arra igazából néhány éve jöttem rá. Persze nassolni mindig is szerettem,  szénhidrát-, és édességimádó vagyok, de a nassolás azért még távol áll a kulináris élvezetektől. A főzéssel pedig konkrétan semmilyen viszonyom nem volt. Elég sokáig. Aztán valamikor a húszas éveim közepén olvastam valahol, hogy aki olvasni tud, az főzni is tud, és akkor nagyon megnyugodtam. Azóta fejlődtem valamicskét, de nagyon sok mindent nem tudnék megcsinálni, és még mindig nem vagyok túl kreatív a konyhában. Tényleg az van, hogy olvasom a receptet, és az alapján csinálom. Bár a fűszerekkel kezdek egyre szabadabban bánni. És meglepődtem azon, hogy egyáltalán nem utálok annyira főzni, mint ahogy azt zöldfülűen gondoltam. De hozzáteszem, hogy elég egyszerű dolgokat készítek.

Szóval. Izé. Karácsony.

Mézeskalács

Lesz. Nem azért, mert egy klasszikus alap, hanem azért, mert mézeskalácsot sütni, illetve a mézeskalács sütésében részt venni jó móka, és mert az illata mesés, az eredménye pedig nagyon finom. Viszont nem díszítem. Mert ügyetlen vagyok, és mert nem motivál a dolog. Meg ajándékba úgysem lesz mézeskalács.

Pulyka

Nem pulyka lesz, hanem kacsa. Valószínűleg kacsacomb, de hogy hogyan és mivel lesz elkészítve, arról még gőzöm sincs. A halat nem szeretem, úgyhogy semmilyen halas cucc nem lesz. Illetve tonhalkonzerv (azt szeretem) lesz a kamrában, ha esetleg mégsem sikerülne a kacsa.

Puncs

Szeretem a puncsot, de ritkán szoktam inni, a vásárokban is inkább forralt bort kortyolgatok. Karácsonykor pedig valószínűleg valamilyen száraz vagy félszáraz vörösbor kerül az asztalra. Meg víz (Cola csak azért sem). Tudom, uncsi. De még mindig az a legjobb szomj ellen.

 

mézeskalács pulyka puncs

 

A karácsonyi játékhoz fűződő előző bejegyzés itt olvasható: Adventi meséink: Legyen a fa alatt…

Az alábbi linken olvashatsz arról, hogy más bloggerek mit terveznek az ünnepi asztalra:

alsó kép forrása: pixabay.com

Save

További konokságok és liliségek (gondolatok, zenék, képek, versek, idézetek, további bejegyzések...) találhatók a blog Facebook oldalán. Ha van kedved, kukkants be, és/vagy csatlakozz. Néha pedig instáskodom is egy kicsit.

Figyelmeztetés: néha eléggé elgurul... a minden. A gyógyszer marad, de én inkább a minden után gurulok.

Save

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Én ötünket számoltam össze, akik ezt a legutóbbit megírtuk. Őt olvastad? Igaz, csak a csoportban sikerült elcsípnem a bejegyzést, itt a közösben nem látom.
    http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.hu/2016/12/adventi-meseink-mezeskalacs-pulyka-puncs.html

  2. Dorottya Zilai says:

    Az sosem baj, ha van valami “B” terv, és ha korog a has a konzerv is megteszi… XD

    Tudtam én hogy jó lesz ez a téma! Igaz, hogy csak négyen játszunk idén, de ez a kis csapat is nagyon színes!

    Tetszik ahogy írsz!

    Folyt.köv! Én már várom az utolsó írásokat is. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!