Keep smiling? A fenét!

Régen is sokszor mondták, hogy mosolyogjak. Mosolyogjak többet. Hogy miért? Mert úgy jobban festek, és barátságosabbnak tűnök. Azokban az időkben talán még bájosabbá is tehetett egy-egy megeresztett mosoly. S ha nem tettem eleget ennek a felszólításnak – márpedig általában nem tettem – megkérdezték, hogy miért nem teszem. Miért nem mosolygok? Erre vagy nem reagáltam sehogy, vagy vágtam egy lenéző grimaszt, esetleg egy gúnyos mosolyt. Döbbent arckifejezések árulták el, hogy nem épp ilyesmire gondoltak.

Hogy miért nem mosolygok? Mert éppen nem úgy van. Mert az ajkamnak épp nincs kedve felfelé görbülni. Ilyesmire csak akkor vetemedik, ha komoly oka akad rá.

Az ajkakat (úgy általában minden emberi ajkat) bezzeg senki sem faggatja, hogy ugyan már mennyire melós számukra ez a felfelé görbülés? Ám ha mégis valaki efelől érdeklődne, elmondanák, hogy bizony eléggé melós dolog, ugyanis felfelé görbülés esetén meg kell küzdeniük a gravitációval. A lefelé görbülés meg az egyenes feszítés sokkal könnyebben megy.

Persze abban az esetben, amikor a mosoly őszintén, ösztönösen, zsigerből történik, más a helyzet. Ilyenkor az egész test, a test minden apró sejtje, és a lélek együtt és egyszerre rezdülnek, egymással teljes összhangban. Ilyenkor a legegyszerűbb a dolga az ajkaknak, ilyenkor valamilyen különös, belső energia irányít, megszűnik gravitáció (vagy legalábbis az ajak nem érzékeli azt), nincs semmilyen ellenállás. Az ajkaknak van egy olyan sejtésük, hogy az emberek ezt nevezik egyensúlynak, illetve magát a mosolyt őszinte mosolynak.

Csakhogy hiába szólítják fel, utasítgatják egymást, hogy mosolyogj, attól még nem lesz jobb a helyzet. Még akkor sem, ha tényleg többet mosolyognak. Mert azt elfelejtik, vagy arról nem vesznek tudomást, hogy őszintén kellene mosolyogni, mert anélkül szart sem ér az egész. Lehet agyba-főbe keep simling-olni, meg bele lehet fulladni a tömérdek szmájli hangulatjelbe, amíg meg nem tanulnak újra őszintén mosolyogni, addig csak áltatják magukat azzal, hogy tök jól vannak, ez a hazugság pedig valójában nagyon ártalmas.

Az ajkak azt is elmondanák – ha valaki figyelne rájuk -, hogy az őszinte mosoly és a sírás velünk született ösztönös adottságok, s hogy az embereknek fel sem tűnik, mekkora mennyiségű görcsös energiát fektetnek abba, hogy ezeket szinte teljesen elnyomják magukban. Valahogy egy kicsit mindenki áldozatául esik ennek a folyamatnak a szocializáció során, így aztán egyre kevesebb az őszinte mosoly, és egyre több a helyébe lépő mindenféle művi társa. Kelletlen mosolyból akad bőven a világban, nekem meg például nagyon megy a szórakozott mosoly. Az, amikor nem tudok másképp reagálni, nem tudok mit mondani. Képtelen vagyok egyetérteni, vagy ellenkezni a másikkal, esetleg valamit mesélni, vagy valami bárgyú közhelyet benyögni, csakhogy megtörjem a hallgatást. Igazából ezt az aha, hát jó mosolynak is nevezhetném.

Persze az igény feltámadt az emberekben, így úton-útfélen azt hangoztatják, hogy mosolyogni kell. Pedig ha kell, az már régen rossz. Azt meg, ami az online térben zajlik, az ajkak egyenesen katasztrofálisnak tartják (s ezt is elmondanák, ha kérdeznék őket). Attól a végtelen mennyiségű szmájli emotikontól egyenesen agybajt kapnak. Egy kattintás, és már ott is virít a kis drága, s ha egy nem elég, hát lehet annyit pakolni egymás mellé, amennyit csak akarunk, az egész képernyőt tele lehet rakni szmájlikkal, ha arra vágyik az ember. Aztán meg lehet, hogy közben majd megőrül az irigységtől, vagy éppen kétségbeesetten pityereg, de azért köszöni és mosolyog, gratulál és mosolyog, stb.

Lehet, hogy az ajkak is irigyek ezekre a kis szmájlikra? Mindenesetre joggal lehetnének azok.

 

smiley-432563_960_720-compressor

 

Szóval, ha mindezt meghallgatnánk az ajkaktól, rájönnénk, hogy nagyon is nehéz dolguk van. Mert általában úgy és olyankor kell mosolyra állniuk, ahogy és amikor nagyon nincsenek összhangban a testtel és a lélekkel. És ilyen körülmények között nem őszinte a mosoly.

A rutinnak köszönhetően amúgy egészen belejöttek a nem igazi és mesterkélt mosolyok különböző árnyalatainak produkálásába, de pszichésen mindig nagyon megterhelő ez az egész a számukra. És ha minket érdekelne az ajkak mondandója, azt is megsúgnák, hogy ezzel együtt az egész testet, és különösen a lelket is megterhelik ezek az erőltetett, kényszeres, hamiskás, művi mozdulatok, még ha oly aprók, akkor is.

Az ajkak tehát sokkal több őszinte mosolyt szeretnének, de ez leginkább a gazdájukon múlik. Hogy megtanul-e újra tisztán mosolyogni (azt, ami valamikor a világ termeszétesebb dolga volt számára), le tudja-e magában rendezni azt, amit igencsak le kéne rendezni? Fontosabb lesz-e számára a mosolyok minősége a mosolyok mennyisége helyett?

Én különben azt vettem észre magamon, hogy bár sosem voltam egy mosolygós ember, mostanában mégis egyre többet mosolygok. Igaz, sajnos ennek a mosoly-kupacnak egy jó része inkább somolygás, mint őszinte, tiszta mosoly. Vagyis van egy rakás csibészes mosoly, meg például egy jó adag értem én, de nem érdekel, vagy bármit mondasz, úgysem győzöl meg, illetve de aranyos vagy, és mennyire naiv… mosoly is.

Lehet, hogy ezek, illetve a már előzőekben említett szórakozott mosolyok nem épp annyira hamisak és ártóak. Viszont ezek egy részét ki lehetne váltani valamilyen verbális megnyilvánulással, és helyettük lehetne több könnyed, őszinte mosoly. Azt hiszem, így jobb lenne, az ajkam is jobban örülne, testestül-lelkestül. Ez pedig valószínűleg markánsan kihatna rám is. Nem tudom, hogy fog alakulni, nem hiszem, hogy tudatosan fogok erre törekedni, de az biztos, hogy puszta felszólításra nem fog csak úgy felfelé görbülni az ajkam.

 

mosoly3-compressor

 

képek forrása: felső kép, alsó kép

Save

További konokságok és liliségek (gondolatok, zenék, képek, versek, idézetek, további bejegyzések...) találhatók a blog Facebook oldalán. Ha van kedved, kukkants be, és/vagy csatlakozz. Néha pedig instáskodom is egy kicsit.

Figyelmeztetés: néha eléggé elgurul... a minden. A gyógyszer marad, de én inkább a minden után gurulok.

Save

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!