Nem vagyok naprakész

Ha belenézek a Napba, úgy érzem, megvakulok, fehér fényfoltok jojoznak a szememben, és nem látok tisztán. Ha kifekszem a Napra, az olyan, mintha a tűzzel játszanék, úgy égeti érzékeny, sápadt bőröm. Úgy tűnik, nem bírom a Napot. Vagyis nem vagyok naprakész. És ez elég kellemetlen tulajdonság, különösen manapság. Mert manapság a világ fene mondern, kurvára… Tovább »

Halál estélyiben meg meztelenül

Mostanában nem valami trendi dolog hinni a halálban. Az ember nagyurat játszik, aki megszelídíti a halált: csillogó, fodros, fekete estélyibe bújtatja, hideg kezeire – melyektől kissé ő maga is megborzong – fekete kesztyűt húz, sápadt arcát kipirosítja, ajkát vérvörös rúzzsal festi ki, aztán alázatot színlelve karon fogja. Mintha nagy kegyesen megengedné ennek a rideg, gyámoltalan… Tovább »

Esetem Edith Piaffal meg ami mögötte van

Edith Piaf Volt idő, amikor apám Edith Piaf cd-t vett anyámnak karácsonyra. Nekem semmit nem mondott a neve, amikor belehallgattam, roppantul furcsállottam, hogy ezt meg ugyan hogy a csudába lehet szeretni, élvezni, oly átszellemülten hallgatni, sőt énekelni… Na persze nekem akkoriban a Backstreet Boys, a Happy Gang, meg tudja franc, mi jelentette a zenét. Azóta eltelt egy… Tovább »

Mielőtt éjfélt üt az óra: nem kell megnézni, de minek kihagyni?

Saul fia Nagyon fontos filmnek tartom. Nemcsak azért, mert csodaszép környezetben, a Peloponnészoszon játszódik, hanem azért, mert ebben a meseszerű világban a napfény, a tenger, a mediterrán ízek olyan valóságos, életszagú dolgokat csalogatnak elő, amelyek addig a szőnyeg alatt lapultak, mintha nem is léteznének. Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) két hét éves ikerlányukkal érkeznek a… Tovább »

Kurta, frappáns idézetek íróktól

Van úgy, hogy olvasás közben egy egyszerű mondatra, vagy néhány röpke mondatból álló gondolatra is felkapom a fejem. Mert viccesek, mert egyszerűek, vagy nem is annyira egyszerűek, esetleg meglepőek, megdöbbentőek, némelyikük megmosolyogtat, némelyikük elgondolkodtat. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhányat kortárs és más huszadik századi íróktól, amelyekkel az elmúlt évek során találkoztam.   1. “Ez magának kebel?!… Tovább »

Olyan más a más

Még felfigyelek arra, ha valaki valakiről azt mondja, hogy tudod, ő más. És meglehetősen gyakran fordul elő, hogy ezt mondja valaki, valakiről. Ilyenkor ezt a rövid, három betűs szót annyira, de annyira furcsán ejti ki az illető, olyan más hangsúllyal, mint a többit, valahogy annyira másképp cseng ez a más: elváltozott, csendesebb hangon, az á… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!