Az elmém a Bahamákon ejtőzik

Nem tudtam, hogy van ilyen. Hogy az elmém teljesen kikapcsol. Ez persze elsőre jól hangzik, de mégsem igazán nyerő, nem valamilyen meditatív állapotot kell elképzelni. De nem ám! Mert úgy fest a dolog, hogy az én elmém egy kicsit felmondott, és most valószínűleg valamelyik tengerparton ejtőzik éppen, miközben rajtam röhög megszakadva, ugyanis nélküle képtelen vagyok… Tovább »

Hangolódás a hétvégi Rúzsa Magdi Aréna-koncertre

Igazából csak azóta tartozik a kedvenc énekesnőim közé, amióta megláttam a Megasztár 3. szériájának válogatójában, amelyen nemcsak a zsűri álla esett le, hanem sokunké, akik figyelemmel kísérhettük, ahogy egy 19 éves vajdasági lány saját szerzeményét énekli. Már akkor lehetett sejteni, hogy az égiek valami egészen különleges és értékes ajándékkal leptek meg minket, magyarokat. Magdi jött,… Tovább »

Filmőrület

Néha úrrá lesz rajtam a filmőrület. Általában egy ártatlan kis vággyal kezdődik, ami igazán nem akar semmi rosszat: kellene nézni valami jó filmet. És hiába teszek ennek eleget, másnap újra megfogalmazódik ez a vágy, és harmadnap úgyszintén. Egy ilyen filmőrület akár hetekig is eltarthat. És hogy milyen filmek jöhetnek szóba? Az igazság az, hogy sosem… Tovább »

Fekete gombolyag

“Ha az ember krónikusan a padlón van, akkor élete végéig küzdenie  kell azért, hogy ne süllyedjen még a padlónál is mélyebbre.” /Elizabeth Würtzel: Prozac-ország/ Néha elhiteti velem, hogy jóban vagyunk, néha egész élhetővé teszi az életem. Sőt, akad olyan is, hogy egészen megfeledkezem róla. Arról, hogy van. Pedig van, mindig is volt, és mindig is lesz,… Tovább »

Visszaút

visszaút Csernus doki azt mondta (illetve többek között ő is), hogy mindig van kiút. Mindig. Jó volt ezt hallani. Jó volt reménykedni. Jó volt megtapasztalni. Jó volt fellélegezni. Csakhogy azóta sajnos szembecsapott egy óriási felismerés: mindig van visszaút. Mindig. Ezt viszont nem jó tudomásul venni. És rohadtul nem jó megtapasztalni. Siklok lefelé a csúszdán, azon, amelyiken… Tovább »

Erről a Lackfiról, hogy mi a csudát képzel magáról…

Én nem tudom, mi a csudát képzel magáról ez a Lackfi! S az még hagyján, hogy mit képzel, de mivel hitegeti itt az ártatlan embert… Fogja magát és a maga(!) természetes, laza stílusában ontja magából a szavakat. Kicsit precízebb megfogalmazásban: próbál hatást gyakorolni a nézőre, hallgatóra, olvasóra. Pedig tisztességes úriember ilyet nem csinál a saját… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!