Konkrét

konkrét Az emberek, legyen szó bármiről is, a konkrét dolgokat szeretik. Felőlük aztán az a bármi lehet tényleg bármi, csak legyen konkrét. Tulajdonképpen nem nagy igény ez, abszolút érthető. Ez a bármi legyen felfogható, megfogható, észlelhető, tapintható, legyen egyértelmű! Ne kelljen azon gondolkodni, hogy mégis mi a csuda akar ez a bármi lenni? Néha az ember… Tovább »

Te, én és ő, itt, ebben együtt… Avagy egy filmes beszámoló

Olvasok egy könyvet (Elizabeth Würtzel: Prozac-ország), amelyben az író megemlítette a Hölgyem, Isten áldja című filmet, én pedig rögtön kedvet kaptam hozzá. Az eredeti film 1977-ben készült, én a 2004-es feldolgozást láttam. Hogy miről is van szó? Egy kellemes, New Yorkban játszódó vígjátékról. Adott egy lakás, amelyen Paula és Elliot kénytelenek osztozni, annak ellenére, hogy… Tovább »

Egy 30-as nő esete leginkább önmagával

A pasiknak meg sem kottyan. Ugyan, nem nagy ügy! Mondják többen. Nekem meg igenis megkottyan, igaz, viszonylag kellemesen kottyan. Az én 30-asom olyan, mint egy ruhatár. Ruhatár, melyből kikandikál egy szvetteres, szemüveges néni, felém nyújtja a kezét, én meg odaadhatom neki a bármit magamról, vagy magamból. Hát jó, ha így állunk, akkor így állunk, gondoltam… Tovább »

Megtébolyult a világ

Tegnapelőtt Párizs, tegnap Isztambul, ma Jakarta (s még mennyi minden közben…). Fapofával nézem a tévét egy ideig. Aztán a fapofa szépen lassan csorogni kezd lefelé, hideg latyakká válik, belelóg a lábam, de már alig érzem, olyan fagyos. Egyetlen mondat jut eszembe: megtébolyult a világ. Az Észak és Dél című sorozatban hallottam valamikor régen. Egy (azt… Tovább »

Csak annyi, hogy egy magyar film díjat nyert, aminek én örülök

Saul fia Film-film-film Ha valaki nem tudja értékelni azt, hogy a Saul fia Golden Globe díjat kapott, az kizárólag az ő baja, nem azoké, akik szívből örülnek ennek az elismerésnek. Nagy kár, hogy egyesek ennyire nem tudnak elvonatkoztatni a pártpolitikai gondolkodástól. Hogy ők tényleg azt gondolják, hogy csakis kétféleképpen lehet a dolgokhoz hozzáállni, hogy mindent és mindenkit… Tovább »

Vastagbőr az érzelmi fogyatékosságról

Vastagbőr már rég nem fárasztja magát azzal, hogy megértsen bizonyos dolgokat, mint ahogy azzal sem, hogy megértessen bizonyos dolgokat másokkal. Már rég nem vesz a szívére, illetve zokon semmit, nem sértődik meg, nem bosszantja fel magát. Véleményét ugyan nem rejti véka alá, de nem emeli fel a hangját, ha értetlen, ostoba tekintetekbe ütközik. Nem fecsérli… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!