A fényképek és a pillanatok valódiságáról

fotók valódisága – Te túl komoly vagy! – Én??? Dehogy, csak nagyon komolyan tudok figyelni. – De például ezen a képen is tök komoly vagy. – Nem, én nem vagyok komoly. A képen az látható, hogy mennyire komolyan figyelem a fényképezőgépet. – Nem szívem, a képen az látható, hogy TE mennyire komoly vagy. És ezt látják mások… Tovább »

A klasszikusok meg a kortársak

klasszikus és kortárs Nincs semmi dolgom azzal, aki azt mondja, hogy „a klasszikusokban legalább megbízhatunk.” Mármint a klasszikus irodalomban. Szóval nekem nincs semmi dolgom azzal, aki ilyet mond. Közelebbi, értékes, jelentős és lényeges dolgom mindenesetre nincs. Mert milyen (pontosabban: milyennek tűnik a számomra) az az ember, akinek ez a sablonmondat hagyja el a száját? Ha nagyon dölyfös lennék,… Tovább »

Kis hercegnőciset játszom

tetoválás Vannak olyan dolgok az életben, amelyekhez való viszonyulás változik az idő haladtával. Van olyan, hogy valamivel kapcsolatban folyamatosan, rétegről rétegre bomlanak le az előítéletek, amíg végül a puszta érdeklődés marad, amely aztán érdekeltséggé is válhat. Nem is tudom, hogy hosszú (vagy rövidebb) folyamat volt-e nálam, vagy csak egy egyszerű, ám mélyreható villanás, amely következményeként végül… Tovább »

Minek a szívre venni mindent?

Ne vedd a szívedre Nem szabad mindent annyira a szívemre vennem, mert a szív sem bír el mindent. Nem szabad ezt csinálnom a másoktól felém irányuló – szívrevevős – tartalmakkal, mert azok leginkább a másikról szólnak. Aki mondja másnak, az mondja, blablabla. És tényleg. A szívem meg nem egy városszéli óriásraktár, hogy elférjen benne egy rakás felesleges kacat. Leginkább… Tovább »

Isten hozott nyár! Vagy a fene tudja.

Isten hozott nyár Évek óta úgy vagyok a nyárral, hogy eléggé furán. Úgy, hogy a legkedvesebből egészen utálatossá vált. Úgy, hogy régen a határtalan szabadságot jelentette. Azt, amelyiket az utolsó iskolanapról hazaindulva lehetett leginkább megélni, és amit felnőtt ember csak valamilyen egészen különleges nyaralás vagy egészen különleges szerelem során érez. Szóval úgy, hogy régen a nyár maga volt… Tovább »

A tervekről meg a csalóka gasztrovideókról

tervezés Egyszer apám azt mondta, hogy nem szereti, ha nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Tinédzser voltam, vagy legalábbis nagyon fiatal, próbáltam előadni a laza csajt, tombolt bennem az elméleti vagányság, sajnos csak az elméleti, és nem a gyakorlati. Hogy hát ugyan már. Hogy a spontaneitás, a tervektől való eltérés szükségszerű, az élettel jár. És… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!